reply to name's post
#204
Sajnos nincsenek előttem az oldalak, ahonnan tájékozódtam anno; amikor valaminek a károsságáról/hasznosságáról meggyőződöm, utána már nem szoktam tárolni a forrásokat, és nem is emlékszem közel sem olyan pontosan az érvékre, mint kéne, csak arra, hogy meggyőző volt :)
A kókuszzsír esetében az rémlik, hogy ott van a barbatrükk, hogy a telített zsírsavjai nagyon különböznek az egyéb zsiradékokban megszokottaktól, nevezetesen ezek rövid láncúak, míg a többiek meg hosszúak. Asszem'. És aztán ennek biológiailag valami óriási jelentősége van.
Olyasmire is emlékezni vélek, hogy a telített zsírsavak borzasztó káros hatásait úgy általában sem túl sok tanulmánynak sikerült alátámasztani, de ez is elég halvány emlék, nem tegnap nézelődtem ebben a témában.
Megmondom őszintén, részemről nagyon nem érdekel a mögötte lévő tudomány, csak az, amit tapasztalok. Az pedig az, hogy amióta kenem vele a fejem, nem korpás a hajam, nem zsíros (bármilyen röhejes is, hogy bezsírozom a fejem, hogy ne legyen zsíros...), viszont selymes és remekül fésülhető, valamint nő, mint a dudva. A frissen epilált bőrfelületek kenegetés után villámgyorsan megnyugszanak és sokkal kevésbé hajlamosak a begyulladásra. Főzésnél pedig az étolajok egyre pocsékabbak, például habzanak, mint az állat, akármit csinálok velük, valamint bő olajban sütésnél kb. minden adag után önthetek az edénybe még fél litert, mert az előző kör beszívta a felét, továbbá büdös tőle a konyha és a ruhám, a hajam, ahol meg csak úgy megkenni kéne az edényt olajjal, ott ha pár percnél tovább tart a művelet, akkor leég az egész, mert maga az olaj leég. Ellenben kókuszból épp csak egy kicsi kell, és az fél óra után is szaladgál az edényben, vidáman serceg, de nem ég le. A benne sült étel töredékét issza be annak, amit olajból tenne, és sokkal könnyebb érzete van vele az ételnek, nincs utána az a nehéz, kajakómás érzés, hogy most aztán jól telezabáltam magam bundás kenyérrel. Óriási előnye továbbá, hogy nem veszi be a benne sült étel ízét/szagát, így akár újra is használható. És nincs olajszag.
Hogy a koleszterinemet emeli-e, azt nem tudom, mert sosem érdekelt a koleszterinem. Érelmeszesedésre és szívroham-gyanúra sem végeztettem vizsgálatokat. Már csak azért sem, mert bármilyen zsiradékot is fogyasztok, az elenyésző mennyiségű, tekintve, hogy mindnek állati magas a kalóriája, szóval simán nem férnek bele a keretbe nagy mennyiségben. Ilyen értelemben valószínű bármit használnék, sem tudnék komoly károkat okozni vele.
Mindenesetre én szeretem, nagyon is. Az olívával sokáig próbálkoztam, de a salátaönteten és a bolognai szószon kívül sehol nem lopta be magát igazán a szívembe, mert túl markáns az íze, és mindenen uralkodik, miközben mondjuk egy pörköltnek ez igencsak rosszat tesz - szerintem -, meg mert nagyon hamar megavasodik, és sütni nagyon nem jó vele. Plusz drága :) A kókusz nekem bevált, az emberem sem panaszkodik rá, főleg mert nem ad érezhető ízt semminek, így neki fel sem tűnik.
Ha akarsz vele próbát tenni, akkor szerintem guglizz még egy kicsit, biztos, hogy sokkal több pozitív, mint negatív írást fogsz róla találni. De ha nem próbálod ki, valószínű azt is túléled :)
A zabkása valóban olyasmi, mint a tejbegríz, azzal a különbséggel, hogy embere válogatja, hogy csak tej-e benne a folyadék, vagy csak víz, vagy víz és tej keveréke. (Én az utóbbi tábort erősítem.) Az is változó, hogy a folyadékkal az ember összefőzi-e, vagy csak hosszan áztatja, vagy áztatja és aztán főzi/melegíti. Lehet enni sósan is, édesen is, lehet mixelni gyümölccsel, fűszerrel (fahéj, fahéj, fahéj!), mézzel, tejszínnel, kakaóval, kókusszal, akármivel. A dánok a sósat preferálják, és még egy darab vajat is dobnak bele, mert magában nem elég kalóriabomba nekik :) Lehet úgy, ahogy van, használni a zabpelyhet, de lehet finomra is darálni, akkor még kulimászosabb lesz. Kinek hogy válik be. De éppen amolyan müzliként is ehető, szóval simán elkeverni némi pelyhet (meg aszalékot vagy friss gyümölcsöt például) tejjel/joghurttal/kefirrel, és bekanalazni. A lehetőségek végtelenek. Minden formában megmarad a finom íz, valamint a hosszas jóllakottság, ami a zab sajátja.
