Válasz Rasgaroth
#2730 számú posztjára
Én nagyjából azonos mennyiséget fogytam, mint te, 17 kilót, 113-ról indultam és sokan mondják, hogy fogytam, de mivel nagyon nagy volt a kiindulási mérték, és az arányaim megmaradtak, így nem látom én sem. Ugyanazt látom a tükörben, mint korábban, a ruhaméretem sem változott drasztikusan, összesen egy számot esett vissza. De az emberek megjegyzik, illetve amit mondtak még, akik nem vették észre, hogy fogytam, az az, hogy életerősebbnek nézek ki. És valahol ez az, ami engem éltet és ami miatt tovább tudok menni akkor is, ha tényleg nem látom a változást. Arra figyelek, hogy mi az, amit meg tudok tenni, és amit nem tudtam korábban megtenni. Apróságok, mint könnyebb bekötni a cipőt, vagy nem nyafogok, ha a harmadik gyerek is bejelenti, hogy ja igen, mégis ő is kér vacsit (a konyha egy szinttel lentebb van), vagy amikor a kutyával való séta közben futok egy kicsit, mert már tudok, esetleg a túristaút végéig elmegyek a fele helyett. Sőt, a kicsivel még a "sétálunk, sétálunk" kezdetű versikét is végig tudom guggolni, ami nem ment már. Biztos neked is vannak ilyen apró kis megerősítéseid. Lehet, hogy segít, ha megkeresed, mi az, ami már nem okoz gondot, vagy amit már könnyű megcsinálni, holott pár hónapja még... Én úgy látom, hogy ezt még a többiek is jobban észreveszik, mint a fogyást. Ugyanakkor megértelek, mert nekem sem mond mást a tükröm, mint korábban.
