Válasz Liguska
#279 számú posztjára
Bennem ez nem él, mindig kerültem az orvosokat s ha nem vagyok jól, különösen nincs energiám egy csatára... Csak elvárnám, hogy az emberek értsenek valamit a szakmájukhoz. Ez persze sokszor nem teljesül. De egy orvosnál különösen durva, ha az elesett, segítségre vágyó emberbe még belerúg vagy nem hisz neki. Ezért nagyon tudok haragudni. Tapasztalatból nem tudom, milyen érzés az ilyesmi, de empatikus vagyok.Ja a szakmai hozzáértés... Az orvosoknál az oktatás sem megfelelő, a szakmai részhez nem tudok hozzászólni, bár az sem tökéletes, de itt emberekkel foglalkoznak, akik nem csak a fizikai valójukból állnak... Az orvosok hozzáállása a betegekhez sokszor nem jó. Beteganyagról beszélnek, nem tekintik embernek és partnernek a pácienset, pedig annak sok információja van, amit használhatnának... S ők akarnak dönteni arról, hogy mi történjen az adott emberrel, megáll az ész. Az az én testem, én fogom eldönteni, hogy mit veszek igénybe.
Egy jó orvos nagy kincs lehet, én csak rosszakkal találkoztam emberi szempontból. Szakmailag OK volt, az emberit pedig tudom kezelni, ha jól vagyok, épp csak eltört a csuklóm.
A nagynénémről nem tudom, milyen orvos volt, de nagyon rossz nem lehetett, mert jó fej :) Ja, az sem jó, amikor több napos ügyeleteket tartanak vagy épp orvoshiány van a kórházban és szabadságra sem mehet évikig... Azt megértem, hogy gondja van és fáradt, de bizonyos viselkedésre nincs efféle mentség.