Válasz vajkzsuzsa
#6438 számú posztjára
Remélem nem haragszol, ha belemakogok kicsit :) Én azt javaslom, ha nyitott vagy új dolgokat kipróbálni és bírja az emésztésed a magvasabb dolgokat, próbáldd ki a sparban kapható purpur kenyeret. Szerintem isteni finom, és 100x jobb mint a vizes zsemle, mert nem ingadoztatja a vércukrod, nincs benne fehér liszt, ellenben jól el is telít, így nem leszel éhes túl hamar. Nem tudom hányszor eszel egy nap, korábban írtam róla, napi 3x étkezésnél nálam sajnos teljes vészüzembe kapcsolt a szervezetem és beállt a stagnálás + a túl kevés evés, azóta napi 5 +1 pótvacsit eszem (3 db korpovit a pótvacsi, erre azért van szükség hogy éjjelre biztosítsam a vércukrom szinten tartását) és bmati által adott makrókkal éldegélek tovább kalóriában is (nagyon nagyon tele vagyok minden nap, szóval az éhezéstől messze vagyok, de pontosan így jár az aki évekig előtte 1200-1400 kalórián élt és utána is csak 1600-ig ment ha diétáról volt szó). Ez persze nem mindenkinek megoldás, ahányan vagyunk, annyi félék, van akinek tökéletesen elég a napi 3 étkezés (kissé sóvárogva írom ezt le) és ez egy nagyon megosztó téma még a dietetikus szakemberek között is. IBS gyanú esetén mindenképp keress meg egy dokit.A másik, ami mellett nem tudok elmenni ebben az esetben az az ismerősöd. Én azt gondolom, akkor csináld ha neked jó, a szívednek a testednek a lelkednek. A szívünk és egyéb testrészeink nagyon nagy terhelésnek vannak kitéve túlsúly esetén. Egyébként tényleg bocsi, csak annyira eltalált az ismerősöd hozzád fűzött gondolatai, amiket én is átéltem. Egész életemben azt hallgattam, hogy kövér leszek, kövér vagyok, miért eszel, miért nem eszel, ne fogyj le mert megnyúlik a bőröd, ilyen fajták vagyunk mi(kedvencem a mai napig, hogy én ilyen fajta vagyok... nem!!!!), hogy lefogytál, ne fogyj tovább mert lógni fog a melled és még rengeteget mondhatnék az ilyen hozzászólásokból, amiket kaptam tiszta jó indulatból. Amikor először lefogytam, akkor pedig jött a hogyan csináltad, milyen csodaport szedtem (semmilyent!) és nekem könnyű volt mert, és kitaláltak valami ideillőt, hogy nekem miért volt könnyű(pl mert biztos semmi más dolgom nem volt napi szinten csak ezzel foglalkozni, holott természetesen ez nem így van és napi több órát sem tudtam és nincs is értelme edzeni, napi 45-60 percet mozogtam úgy, hogy szakadjon rólam a víz de a pulzusom ne kerüljön a maximális tartományra túl hosszú időre, mert onnan meg már a mentő visz el). Szóval az a tapasztalatom mind a két oldalon( közelebb a normáls súlyhoz illetve nagyon távol a normál súlytól), hogy az emberek egyik fele magában egy kicsit olyan úgy se fog sikerülni hozzáállást próbál belénk tukmálni, a másik fele pedig nem feltétlen örül velünk, amikor mégis sikerül és valami csodát gondol mögé. Én azt gondolom ne add fel semmi esetre sem :) Viszont lehet érdemes lenne, ha még nem voltál egy kivizsgálást csináltatni (bocsi ha már írtad, hogy voltál, nem olvastam vissza), mert nálam az inzulin rezi tette fel az i-re a pontot. Teljes pajzsmirigy, cukorbetegség, inzulin feltérképezése lenne jó, mert ha arról van szó mint pl esetemben, csak is a gyógyszerrel indult meg a fogyásom legutóbb. Illetve, nem lehet hogy valamiért esetleg megköti a szervezeted a vizet? Az idő is az ellenségünk, az anyagcserénk is szépen lassul, ahogy idősödünk. Nekem is jobban ment 7 évvel ezelőtt, de akkor még kicsit más volt a szervezetem feldolgozóképessége :) Nagyon sokan futunk bele abba a problémába, hogy kivizsgálás nélkül próbálunk fogyni és kiderül, hogy hormonális probléma van a háttérben, amihez rendesen fel kell kötni a nadrágot, mert makacs egy dolog. Remélem nem haragszol a megjegyzésemért, csak annyira tud bántani, amikor az embert eltántorítják valamivel a fogyástól, miközben ők nem a te bőrödben élnek. Feltétlezem , azért jóindulat is volt mögötte, meg aggódás az ismerősöd részéről mégis azt gondolom, saját magadra hallgass meg max az orvosokra, mert Te érzed azt, hogy neked mi lenne a jó.
Igen is menni fog, igen is sikerülni fog, csak idő és kísérletezés, mi az ami neked beválik étkezésben, sportban, mennyiségben. Én a csíkjaimat és az itt ott lógó bőrömet mindig úgy nézem, hogy ez emlékeztet arra, hogy megcsináltam, hogy fogytam és az eredményem részét képezik. Ez vagyok én és hozzám tartoznak, emlékeztetnek, hogy mennyire megküzdöttem minden egyes kilóért.
Csodaszer annyira nincs, de tudsz segíteni az izületeidnek és a bőrödnek kollagénnel, hogy kevésbé veszítsen a rugalmasságából.
Kitartást neked, remélem hamarosan, megbillen a mérleg mutatója lefelé :)
