Főoldal / Fórum / Fogyással kapcsolatos témák / Stagnál a fogyás?

OFF
:D Kb. én is ugyanígy vagyok ezekkel... Az agymunkához: a céges tréningjeink elég komolyak és több naposak. Reggeli, kávészünet (pogik és sütik garmada), ebéd, kávészünet, négyfogásos vacsi, fehérje alig, szénhidrát (és zsír...) dögivel, mozgás kábé annyi, hogy a szobából az egyik konferenciaterembe, onnan a másikba, onnan az étterembe. Viszont cserébe 8-11 órás kőkemény tanulós napok, mindenkinek kettéállt a füle és nap végén csak lézengett meg nézett maga elé - és nemhogy híztam volna minden alkalommal, hanem vagy stagnálok, vagy fogyok... És az éhhalál szélén érzem magam... Az első után a frász jött rám, hogy úristen, most hízni fogok 3 nap alatt 10 kilót, ennyit életemben nem ettem... És nem... Alig hittem el. Most legutóbb úgy mentem el, hogy nem kifejezetten érdekelt, mennyit eszem-iszom - nem is történt semmi.
Fehérje: nyilván az íz szubjektív. Én is elég válogatós vagyok, de találtam olyat, ami nekem nagyon ízlik. És nem csak por van, hanem smoothie meg csokiszeletre hasonlító szeletkék is (meg fagyi, meg palacsintapor, meg mittudoménmi). És számomra is van olyan, amitől megy a hasam - meg olyan is, amitől nem. Régebben pl. búzasikérrel sütöttem egy csomó mindent (akkor derült ki számomra, hogy az a glutén - nem néztem, csak azt láttam, hogy fehérje. mondjuk... nem is volt tőle semmi bajom). Mondjuk, én úgy vagyok vele, hogy marhára ráérek kísérletezgetni magamon. A cél: hogy jól érezzem magam. :)
Az az utolsó 3 kiló... Lehet, mindenkin kifog?
ON

Én is úgy tudom, hogy az agy valósággal "zabálja" a szénhidrátot, vagyis a szellemi munkához is kell, különben nem tudsz koncentrálni. Nálam a fehérje mindig alulmarad, kész csoda, ha sikerül teljesítenem. Fehérjeport nem szeretek inni, nem jó az íze és megy a hasam is tőle. :-( A fogyás, illetve a stagnálás titokzatos dolog, azt gondolom, hogy egy idő után a szervezet mintha tudná, hogy mi a jó neki, vagyis ha egy adott súly alá akarnám nyomni, azt nem engedné, illetve megbosszulná. Így volt ez, amikor kb. egy éhségsztrájkoló, szigorított őrizetben lévő fogoly napi kalóriabevitelén éltem (értsd: kb. 800-1000 kcal egy nap!!) és lementem ugyan 44 kilóra 27 éves koromban, de erőtlen voltam és úgy néztem ki, mint egy pálcika baba. Már mindenki azon aggódott, hogy beteg vagyok, kórházba akartak küldeni kivizsgálásra, pedig csak az volt a bajom, hogy testképzavarom volt és mindenféle egyéb lelki problémám, ami így vetült ki. Amint ezek rendbe jöttek, rendbe jöttem én is 51-52 kilóval. :-) No, nekem most az 52 lenne a cél, és az 55-ről nem mozdul sehová. Sebaj, türelem, fog ez menni!

Pár éve már én is kísérletezgetek a makrókkal (az utolsó 2-3 kiló lassan egy éve nem mozdul) és nálam is az az igaz, hogy ha túl sokat dolgozom (és mindegy, hogy agymunka vagy fizikai), a szénhidrátok létfontosságúak. Az sem mindegy, hogy milyenek. Minél egyszerűbbek, a helyzet annál rosszabb. Viszont a zab, zöldség, gyümölcs, rizsszelet, ilyesmik nagyon jót tesznek. Ha nem eszem belőlük eleget, úgy kimerülök, hogy nézni nem tudok ki a fejemből, nemhogy gondolkodni... Valahol olvastam, hogy az agynak naponta 135-160 g szénhidrátra van szüksége ahhoz, hogy normálisan tudjon működni, és csak a gyümölcscukorral tud mit kezdeni. Pfff... Lecke feladva, nem tudok vele mit kezdeni. Nálam a fehérje elég magasan tartása jót tesz a súlyomnak, viszont esküszöm félek, hogy valami bajom lesz már ennyitől (százalékban 40 körül van átlagosan, de van, amikor 52...). Eddig rettegtem a zsírtól, de hiába tartottam alacsonyan, nem történt semmi. Most kissé megemeltem, hát most sem történik semmi...