Főoldal / Fórum / Fogyással kapcsolatos témák / Stagnál a fogyás?

Én pontosan így vagyok mint te. ;)
170 cm- hez 66 kg vagyok már kb. 2 hónapja. Eredeti célom (és továbbra is tartom, hogy előbb-utóbb el is szeretném érni) 63 kg volt/van. De már 68-69 kg-nál is azt hallgattam, hogy milyen sovány (?!) vagyok, csontos lettem, beesett az arcom, stb.
Mostanra ez annyit változott - amit én pozitívumként értékelek -, hogy egymást nem ismerő, életem teljesen más területéről felbukkanó emberek, egymástól teljesen függetlenül mind úgy minősítik a külsőmet, hogy "karcsú".
Azokat a ruháimat hordom, amiket anno 64 kilósan, a méreteim is akkorák cm-ben (vagy kisebbek, pl. comb), én mégis egyre több hibát vélek felfedezni magamon.
Így végül arra jutottam, hogy én "nem látom magamat". Valószínűleg nem állt át az agyam a régi/új külsőmre, és nem úgy látom magam, nem azt látom a tükörben, ahogyan mások látnak engem külső szemlélőként.
Ezért megegyeztünk a férjemmel, hogy majd készít rólam képet, mert abból talán objektívebben tudom majd megítélni én is önmagamat.

Esetleg te is próbáld ki ezt a módszert. Ne magadat fotózd le, mert nem is lehet olyan perspektívából megcsinálni és akkor megint csak benne van a szubjektivitás, hanem valaki mást kérj meg, hogy "normál emberi nézőpontból" ;) készítsen rólad pár fotót.

Ha ez alapján úgy ítéled meg, hogy oké amit látsz, akár meg is állhatsz, hiszen a magasságodhoz elviekben nagyon is megfelelő ez a súly, ha még mozogsz is mellette.
Ha te úgy érzed, neked, a lelkednek kell a kitűzött 58-59 kg, akkor pedig hajrá! :)

Nem tudtam eldönteni melyik topic-ba írjak,lelki nyomoromat osztanám meg.:D:)
Csak kicsit elbizonytalanodtam...
Kezdem azzal,hogy tudom,hogy ez az egész fogyókúra/életmódváltás/fogyást mindenkinek saját magának kell eldöntenie,magáért kell csinálnia,Ezt én is így vallom.
De nekem már mindenki azt mondja,hogy ne fogyjak többet,mert már így is túl vékony vagyok.Főnökasszonyom tegnap azt mondta,hogy olyan,mintha beteg lennék,és hogy egyek,ő megengedi nekem,hogy ehessek annyi fagyit és sütit amennyi belémfér csak egyek.Hozzáteszem,ugye cukrászdában dolgozom.:D Úgyhogy ezért mondom,hogy megengedte,hogy annyit egyek ott,amennyi belémfér.Mondta,hogy olyan szép voltam ezelőtt,de most meg betegnek látszom inkább...Pedig egyébként abszolút nem koplaltam az eltelt hónapok alatt,nem érzem magam kimerültnek,vagy lestrapáltnak,lassan adtam le a kilókat.De haza is mentem,és ott meg a barátnőm mondta,hogy már ne fogyjak,mert már túl vékony vagyok.Anya detto ezt mondja,meg ő aggódik is,kolléganőm szintén,hogy áljak le.
Na,de én ezt nem értem.:D Távol állok még attól,hogy gebe legyek...Holnap fogok mérlegre állni otthon,mert itt nincs,de kb 62-63 kg vagyok a 167 cm-hez.Szerintem erre nem lehet azt mondani,hogy sovány...Nekem az az álmom,hogy lemenjek 60 kg alá...Szóval a végcél 58-59 kg lenne.Szerintem nem írok ezzel anorexiás számokat.:) De most tleg elbizonytalanodtam....Hagyjam abba az egészet?Mindenki jóformán csak szörnyülködik...Eddig nem zavart,úgy voltam vele,hogy csak kicsit kövérebben szoktak meg,és ezért mondják.LEhet most is így van,csak elkezdett kattogni az agyam.Nyilván azt fogom csinálni amit én gondolok,nekem jó...Csak kíváncsi vagyok,hogy Ti is voltatok-e már hasonló cipőben.:)

Amíg a terv betartása mellett felfelé nem megy a súlyod, addig gond nincs. Azt mondod, megy a fogyás is, csak még nem látod látványos eredményét.
Én azt tanácsolom, ne stresszeld túl ezt az egészet. Ha belevágtál ebbe a kalóriaszámlálgatásba, biztosan felmérted, hogy ez nem arról fog szólni, mint az ilyen-kúra, olyan-csodabogyó, hogy jól ledobjuk a felesleget, aztán mehet minden tovább, ahogy korábban: eszünk eszetlenül. Innentől mindig így fogsz táplálkozni, írogatva a kis táblázatodat, legalábbis ha komolyan szeretnéd elérni és megtartani azt az X kilót, ami az álomsúlyod. A különbség annyi lesz, hogy ha megvan a cél, onnantól kicsivel több lesz a kereted.
Tehát szvsz türelmetlenkedni, stresszelni, görcsölni felesleges. (Még ha nehéz is megállni...) Most, hogy percenként méregetjük a súlyunkat, különböző körméreteinket, persze rohadt lassúnak tűnik a folyamat, mindenki szeretne instant módon nádszál lenni. Próbáljunk nem erre koncentrálni. Majd lemegy, aminek le kell mennie! Ne siettessük, ami nem siet magától. Annak a vége vagy egészségkárosítás lesz, vagy csalódás, feladás, tovább hízás.

Egyébként ha igazán türelmesek lennénk, akkor simán elkezdhetnénk az ideális súlyunkhoz szükséges alapjárati kcal-t enni, és beleszokni abba a keretbe, amit terveink szerint innentől egész életünkben fogyasztani fogunk. Persze így igen-igen lassan fogynánk le (bár totál egészségesen), akár 2 évbe is telne, mire mondjuk 15-20 kilós feleslegek leolvadnak, és végképp semmit nem vennénk észre az egészből, hiszen hetente vagy két dekát változna a súlyunk. Ehhez képes a pár hónapos fogyás már mindjárt villámgyorsnak tűnik, nem? :)