Pogácsatémához szólnék hozzá: volt egy netes blogger, aki egyedülélőként, küszködve a felesleggel, passzióból állandóan sütött. Pogácsát. Aztán elosztogatta a szomszédnak, expasinak, kollégáknak...és én baromira nem vágtam, hogy de minek? Mert ha család van, akkor nyilván túl kell tennem magam az illatokon, a látványon, hiszen most azért ne egyen senki a családban pogit, mert apuka fogyózik? Nyilván nem. Én az a fajta vagyok, akinek egyszerűbb volt nemet mondani, mint megenni egy kicsikét. A nejem meg másmilyen. Ő simán lefogyott 30 kilót, miközben eszegetett azokból, amiket szeret, de képes volt megállni pár falat után. Én is képes voltam, de nehezebb volt, mintha meg se kóstoltam...ez az igazság.
Amúgy meg ha már az ember lefogyott, és súlytartási fázisban van, egész más a helyzet.