Válasz Gonoszka1
#1420 számú posztjára
Az élvezettel egyetértek, nekem, mint enni szerető hedonistának alap, hogy az élvezet nem csorbulhat. Ráadásul sosem ettem keveset. Úgy látszik, ez az eset, amikor a kilengés árt. Lassan 2 hónapja stagnálok, bár a súlyom lelkes korzózása pontosabb kifejezés (ráadásul egy rekord alacsony nappal kezdtem, ami után gyorsan felment 2 kilóval a súlyom, most már sokkal értelmesebb, pedig időközben voltam pár bulin... nem beszélve a csokissüti- és baracklekvárkorszakomról, vannak bennem önsorsrontó hajlamok, azt hiszem).
Most kell picit szigorítani, ugye? Huszonpár kiló plusszal se indult valami könnyen a fogyásom (a szénhidrát a problémás, az szeret beszivárogni, ha figyelek is), de azért elég lazán lement minimum 10 kiló (eleinte nem volt mérlegem). Amikor 30 kiló pluszom volt, akkor magától visszament a súlyom, a testem nem bírta tartani, hiába ettem sokat, főleg este és főleg szénhidrátot. De azt hiszem, ehhez az utolsó tizenpár kilóhoz már igyekeznem kell. De kicsit igyekszem is, csak nehéz folyton, főleg este tud észrevétlenül elszaladni a ló. Pedig most már minden kiló látványos lesz, mert tizenpár kg alatt le kell mennie az egészen nagy hasamnak (nem túlzó tini vagyok, tényleg igen nagy), eddig fogytam mindenhonnan, csak onnan és mellből nem. Ez motivál. Persze éhezni és lemondani nem fogok miatta, de igyekszem találni egy élvezetes és hatékony utat...
Remélem, ez a topik arra is van, hogy az ember ilyeneket leírjon, többnyire enyhe lelkifurdalásom van, ha szokás szerint hosszan kiöntöm totál személyes gondolataimat... Ráadásul én a könnyű utat kereső fajta vagyok eme esetben, mivel nekem másra nincs esélyem...
