Válasz HUNited
#6236 számú posztjára
Dehogyis beteges. A sütés-főzés jó kis hobbi tud lenni :) Én ugyan nem beszélek tárgyakhoz, de semmi problémát nem látok benne. Ma már nem szeretek sokat szöszölni a főzéssel (így is simán rámegy több óra, bámulatos, persze ez mindennel, mosogatás, konyhatakarítás, desszerttel játszadozás), de a kenyérsütés roppantul jóleső. Lágy tészta, ami esztétikusra sül, akármilyen kis amorf is rögtön formázás után :D A gluténmentes kenyérfélék azért olyan kis rondák még a gluténmentes albumok fedőlapján is. Formázni ritkán szoktam, de majd arra is sort kerítek megint, régen csináltam napraforgókenyeret, ilyen kis madárkákat meg amit még láttam, mert magamtól nem vagyok olyan kreatív. Kifliket nem szoktam, mert a minisütőmbe nem fér rendesen, ellentétben a sajttal ugyanúgy tölthető rudakkal. A kenyér bevágása szinte sosem jut eszembe, illetve annyira nem dobja fel a kenyeremet, én csak lekenem vizes tojássárgájával és megszórom szezámmal vagy kirakom tökmagvakkal :) Annyira jól néz ki rajta, főleg a világos szezám a piros héjon.
A múltkori csak tk-s kenyerem (fehérebb öregtésztával és extra sikérrel) mégiscsak túl tömör lett még nekem is. A páromnak megfelel, de szerintem maradok a 20-30% fehérlisztnél, az bevált. A pogácsához nem használok fehéret, mert azt könnyíti a főtt krumpli s rusztikus lesz, de kicsit sem tömör.
Persze nem kelt cuccokkal is lehet játszani, hamarosan újra elkezdem a mézessütést, idén megpróbálok igazi, nem folyós írókát összehozni. Ha kell, még némi cukrot is szerzek, mert az eritritet sajnálom nagy mennyiségben használni merő kísérletezéshez, ez a baj az elvetélt habcsókjaimmal is, illetve az, hogy a recept szerinti cukormennyiség ehetetlenül édessé tenné. Nem tudom, miért akarok mindenféle kétes értékű dolgot sütni, de akarok. A habcsók poénos. De soha nem sikerül. Tényleg szerzek cukrot, onnantól már könnyebb lesz módosítani, ha látom a helyes technikát.