Főoldal / Fórum / Fogyással kapcsolatos témák / Stagnál a fogyás?

A kalóriát nem akarom már lejjebb vinni, az tuti. 1600 kcal egy felnűtt férfinak kevés így is. Meglátom majd hogyan tovább.

Ritkán van itt élet, most már nem nézek ide folyton. A stagnálás valóban fura dolog tud lenni. Nekem sosem volt az, én fogyok, ha kevesebbet eszem és nem, ha nem, de a testsúlyunk hajlamos ingadozni, sok tényező van és illogikusnak látszó stagnálás is van. A sok mozgás és 1600 kcal nehezen jön össze a stagnálással, még ha meg is ijed a szervezet a nagy deficittől, azért csodákra nem képes, de hallottam már ilyesmit. De lehet olyan, mint a spontán stagnálás, amikor az ember mindent jól csinál, de a tempós fogyás pár hétre abbamarad. Én várnék, aztán játszanék a kalóriákkal, sokaknál bejött, állítólag. De sok mozgás mellett nem lehet meglenni kevés kalóriából, akármi is van. De ha kitapasztaljuk, hogy mégse jó és több kalória kell, akkor csináljuk úgy, ha nem is értjük teljesen komplex szervezetünk misztikus működését.
A stagnálás amúgy az, hogy mondjuk 5 héten át semmi. A 0, 0.3, 1.0 az teljesen OK, biztos van valami a vízzel vagy efféle. 1-2 kiló egyik napról a másikra is tök normális tud lenni, ez általában víz, ha más egyértelmű ok nincs.

Való igaz, Magyarországon sokan tartanak disznót. Nekem a kedvenc húsom gyermekkorom óta, ha nem is szoktam enni, de csak az igazán jó, nagyon érzékeny vagyok rá, gyerekként a szomszédban kiváló disznót tartottak, azóta mindent húst ahhoz hasonlítok (max. a halakat nem, túl másak), ami gond, mert nagyon magasra tette a lécet, én pedig a legtöbb húst elég ízetlennek érzem, de az igazán jókat extrém finomnak. Fura ízlelésgörbém van.
Az USA-beli ketósok sokszor a marhahúsért vannak oda (a húson élők gyakran arra fókuszálnak, ahogy láttam), igényesebbek rámennek a legeltetettre. Én csak látok kismillió legeltetett marhát, de egyetlen helyet tudok csupán, ahol néha vágnak, de hogy mikor, azt ki kell nyomozni előtte, pontosabb odamenni, ahol kiírják. Még sosem sikerült összehozni a dolgot, sebaj, az ottani becsületkasszás hűtő szalonnája remekül feldobta a nyulat. A marhát sosem szerettem, de azért meg tudnám kóstolni néha. Feltett szándékom egyszer steak-et enni, fogalmam sincs, milyen, egyes ketós fórumokon pedig szinte másról se beszélnek :D Találtam egy új fórum, megrontanak, sosem vonzott ennyire a hús, most már el tudom képzelni havi 1 alkalom fölött is egy ideig. Igaz, most kevés tojást kapunk. Itt még tejszín sem kapható sehol,. legalábbis én nem tudok róla, kizárólag bolti UHT-s, ami rossz ízű s ugye az eredete sem az igazi számomra. Illetve akad féltartós, az még istenes, de persze jobb lenne házi.
Az a jó, hogy remek házi tojást viszont könnyen lehet szerezni, tipikusan minden faluban, sőt jóféle zöldségeket is, mostanában tombol errefelé az édesburgonya-termesztés, van sokféle és igen olcsó. A ketóhoz persze nem passzol, de nem ketózom mindig, a párom pedig szénhidrátszegényen nem eszik soha. Néha tervezgetem, hogy egyszer összehozok neki egy egész napot, de az is nehéz lesz.

Ketóhoz jó a vaj is, persze ízlés dolga, na az itt iszonyat drága, akármilyen minőségű is legyen. Én kerülöm a hozzáadott zsírt, szinte amennyire tudom, nem fér a keretbe. Némi kókuszzsírt használok, az olcsó a vajhoz képest, bár ízben persze jóval gyengébb. Kenyérre vajat. Ritkán eszem kenyeret, de a vajhoz, Marmitéhez kvázi kell s jó ketó kenyerem van.

A mikrotápanyagok adagolásával igencsak megoszlanak a vélemények, tudom. A bődületes magnéziumadagokról még nem hallottam, a C-vitaminnal szoktak elszállni, de miért ne, a macska állítólag sok grammot termel egyes időszakokban, pedig milyen kicsi. Túladagolni pedig igen nehéz, ugyebár. Én nem szedek kiegészítőket, csak megnéziumot, mert azt muszáj, túl keveset fogyasztok belőle s igen fontos.
A káliumról szoktam hallani étellel közel lehetetlen mennyiségeket. Az nem érdekel, amíg jól vagyok, ahogy az alacsony sófogyasztásom sem, nekem valamiért kevesebb kell, mint az átlagnak, úgy látszik. Tudom, hogy az elektrolitok fontosak, e téren valószínűleg nem fog sok meglepetés érni, az első jelre eszem akár sót, nem úgy, mint az 5 napos böjtömben, mikor mit sem tudtam elektrolitokról s lehet, hogy azt éreztem, mindenesetre poénos volt. Most már okosabb vagyok.
Ezeket mindenki találja ki magának, hogy hogyan csinálja. Hinni pedig kell, illetve történik, mivel nem vagyunk mind tudósok, más tudósoknak pedig hinni az már hit és nem mindig jogos, sajna. Ha valamit egybehangzóan állítanak a világ tudósai, abban lehet valami (aztán esetleg nincs). Táplálkozás terén sajna sok a gyenge pont, az ismeretlen tényező, valamit pedig csinálni kell bizonytalanság esetén is. Én szeretem a tapasztalatokat nézni, másokét és a magamét is, valamit az is jelent, s jobb esetekben vannak azért adatok (akár ellentmondók, a csudába) s logikus cikkek, bár azokat én ritkán értem, egyszerűen a kémia neken nem megy, sokat kéne utánaolvasnom, hetek, hónapok után is még az első cikken rágódnék.