Főoldal / Fórum / Fogyással kapcsolatos témák / Stagnál a fogyás?

Kinek mi jön be, ugye. Én nem vagyok hajlandó szenvedni és éhezni egy órát sem, nekem ez nem lenne jó, mivel mindennap megéhezem. Jelenleg a napi egy evést célzom meg, egy szolid vacsora ma is közel 2000 kcal volt, nem igazán fér bele több, ma se fogyok sokat, viszont komplett súlyzós edzésem volt (mínusz láb, arra nem edzek súlyzóval) és egyebek, úgyhogy jól jött a rendes evés. Az egész nap eszegetés nekem kellemetlen, ahogy az ebéd és a vacsora együttes kihagyása is, de bízom benne, hogy lesznek még böjtnapjaim. Egyelőre nem ebben a fázisban vagyok.

Továbbra sem érdekel, hogy az ősember a szegényes lehetőségeivel hogyan élt túl, én igyekszem kihasználni, hogy van választási lehetőségem. Az ősembertől azt kaptam, hogy ha vannak tartalékaim, bírom a hosszabb éhezést, ettől még nem lesz élvezetes.

Sok módszer működhet, de célszerű megtalálnunk, ami nekünk passzol, mind fizikailag, mind lelkileg, érzelmileg. Ez pedig még egy életen belül is lazán változhat.

A kis gizgazról eszembe jut az a népcsoport, aki minden évszakban tud találni gyökeret, csak kalória van benne kevés, rost pedig iszonyatosan sok. Nem is szeretik, de a semminél jobb... Drasztikusan más, mint a modern ember lehetőségei jobb helyeken.

Ami nem megszokott, az még nem feltétlenül ártalmas, ez nem így működik. S nem is természetellenes. El tudom képzelni, hogy valami népek mindennap levadásznak valami apróságot, gyűjtenek ezt-azt... A túléléshez megteheti az is. De tökmindegy, létezik-e ez ősemberhez hasonló életmódnál, a fontos az, hogy a homo sapiens működik-e vele. Hogy miért találják ki egyesek, hogy muszáj úgy ennünk, mint a valamilyen étkezési stílusba kényszerített őseinknek, nem tudom. A túléléshez megfelelt, de miért lenne az a legjobb? Az emberi szervezet jól adaptálódik, nem egyetlen stílusban érzi magát elég jól a fennmaradáshoz.

A hús szárítására nem tudom, mikor jöttek rá, de komoly lépés lehetett. Sokkal rosszabb zabálni és éhezni extrém stílusban, mint folyamatosan húst enni. A fehérjét nem tudjuk tartalékolni, visszaépül némi izom, ami a koplalás alatt lement, van egy bizonyos igény, de a többi kárba vész, illetve energiaként hasznosul, viszonylag rosszul...
Persze ez a régi vadászatokra vonatkozik, 2 naponta enni már sokkal tisztességesebb. Az állatokat csodálom néha, akiknek néha brutál hosszú koplalás után kell sikeresen vadászniuk, nem a legjobb állapotban...

Nekem sok kalória kell a jóllakáshoz, nem léteznek trükkök, amikkel pici étel is elég. A leglaktatóbb ételeim megvannak, egy kivételével mind állatiak (a kivétel a sikér, nem meglepő módon: fehérjedús és szénhidrátszegény), nincs ezzel gond, de kell pár trükk, hogy deficitben tudjak enni. Most épp elszántabb vagyok, reméljük a legjobbakat :D A fenyőmag ízét kifejezetten utálom. A makadámia szuper, csak nincs rá pénzem. De kétlem, hogy laktatna, az olajos magvak sosem teszik. A kókuszzsírt csak palacsintasütésre használom, ha nagyon muszáj, a hozzáadott zsírok nem laktatnak. A palacsinta eleve kissé veszélyes, bár napi egy evésnél (ami pl. ma van) vagy ha nem kívánok semmi mást, pont jól jön.
Nekem csak a kakaóporos dolgok csokiszerűek, de mindig van csokim és az sem érdekel. Édesen pedig főleg nem. Elég az nekem, hogy néha a teát alig tudom meginni, annyira túlédes... Bírom az édes dolgokat is, ha épp az kell, de a normál étrendemen nem kívánom őket és ha fogyni akarok, főleg rosszak.
10 év alatt szerintem rájöttem, mi lehet a megoldás számomra, már csak elszántan csinálni kell ;) Növény nem sok lesz közte. Néha pár deka paradicsom, az segít a tojásevésben és még mindig jobb, mint a desszert palacsinták nem laktató zsírjai...

Anno a földimogyorót kevertem kókuszzsírral és megdermesztettem a fagyasztóban, na az finom volt, csak ugye garantálta a túlevést nálam... :)

Ha nem akarok sokszor vagy igazán éhes lenni, akkor egyszerűen sokáig nem eszem, csak képes legyek rá... :) Szinte sosem voltam még zavaróan éhes erős éhgyomor mellett (jó, nem is szoktam éheztetni magam, ha megéhezem, általában eszem, de a zsíradaptáció is jót tett), olyankor valahogy távolivá válik az evés mint olyan... Evés után kis idővel annál inkább tudok éhezni. Ezért is tűnik jónak a napi egyszeri rendesebb evés, mert az kiküszöböli ezt, de valamiért az sem működött eddig hosszabb távon. De az ember változik, az étrenden mindig lehet mit variálni...

Van, akinek bejön az akaraterőből fogyás és sokunk szervezete nem kezd anyagcserét lassítani szolid deficitben. Ismerek olyat, akinek koplalás hatására sem történik meg a dolog, éve óta koplal, erősen alultáplált és még mindig látványosan fogy a szerencsétlen. Csodálom, hogy még nem halt éhen. Ezen a szinten persze általában már erősen leesik az energiaigény, ő anomália... S valóban van, aki még kis deficitnél is hamar megszünteti a deficitet anyagcserelassulással. Az a másik irányú anomália... De megfelelő deficittel normális szervezet normálisan fogy, amennyire tudom. A családtagjaim így működnek, velem együtt, bár nekem nincs nagy gyakorlatom deficites evésben, de amikor csináltam, akkor fogytam és az anyagcserém maradt az adataimhoz képest kissé gyors. Sosem fáztam, sem kis deficitben, sem koplaláskor, sem 120 órás böjtben, én ilyen vagyok. Sokan fáznak már pár napos böjtben is, olvastam elégszer. Az evészavaros, rég koplaló alultáplált ismerősöm sem fázik, bár már írtam, hogy ő nem normál eset...

S van, akinek nem az az akaraterő, hogy egy évig keményen éhezik. Mindössze kissé visszafogja magát és szolid deficittel szépen fogy, ezt el tudom képzelni. A párom sose lesz többé kövér, de ha feljön pár kiló és nagyon le akarja fogyni, pár hét visszafogottság elég hozzá. Ez nem olyan, mint gyötörni magunkat hosszan. Amúgyis megszokta az éhséget, mert a súlytartáshoz is bírnia kell immár... 25 éve? Nem úgy tűnik, hogy hirtelen kiakad és el fog kezdeni zabálni, annál azért hiúbb. S azért az a 2500 kcal jóféle étel naponta nem annyira sanyarú. Szerintem eléggé az, mert sokszor órákig kell éheznie, de azért nem az a szint, amit ne vállalna be ami vagy lassan felőrölné.

Nyilván van, akinek más módszer kell, aktívabb élet, étrendváltás, ésatöbbi, de azért az akaraterő sokszor jól jön és nem gondolnám, hogy tuti kudarcra van ítélve.

Laktató: a páromat a kalória laktatja, pont. Nem tökmindegy, mit eszik, hiszen a szervezetének megvannak az igényei, de ha nagyon zsírosan eszik, akkor túlzabálja magát, majd rosszul lesz, mert az sokkal kevésbé, pontosabban eltolva laktatja. Sokkal könnyebben jóllakik szénhidrátdús étellel (akár zsírdús, akár nem), illetve azért vannak szénhidrátszegényebbek is, de nagyon minimális szénhidrát nem megy neki és ama ételek zömét eleve nem tudná megenni az undortól vagy valami (a zsír OK, csak kell neki hozzá a szénhidrát is). Nincs az az isten, hogy a húshoz ne egyen szénhidrátdús valamit. Ez van, mások vagyunk, én kövér vagyok sok év szénhidrátszegény év után is, ő pedig karcsú a szénhidrátjaival. Nyilván tudja, mit csinál.
Ő alkalmaz akaraterőt, én nem. (Azért a jóval magasabb kalóriaigénye sokat segít neki. Amíg az enyém is jelentősebb volt, nekem jóllakottan ment a fogyás.)

A zsírok zöme még engem se laktat kicsit sem... A laktató hatás nagyon, nagyon egyéni.
Ha kegyetlenül túlzabálom magam, az mindig egy bitang zsíros nap. A szénhidrát speciel segít, de megy az anélkül is...

Ja és ha valakinek gond a folyamatos deficit, az simán beiktathat egy erősebb napot olykor. Nálam ez nagyon automatikus, fogyáskor is mindig van kb. heti egy nap, amikor többet eszem, mindenféle igyekezet nélkül. Mások valami mást változtatnak, csak hogy ne szokja meg a szervezetük a diétát...