Válasz Gonoszka1
#2541 számú posztjára
Nekem ez annyira fura.
Gyerekkoromban sem volt mindennapos nálunk a csoki. Anyu hamarabb vett jó húsféléket, mint édességet. Évente párszor, a nagyobb ünnepekre kaptunk Németországból édességcsomagot, abból ettem azért én is, de a nagyját a húgaim.
Amikor önálló életet kezdtem, örültem, ha futja a rendes kosztra. De ha kicsit jobb helyzetben voltunk, akkor is legfeljebb Túrórudit kaptak a gyerekeim, vagy más túrós-tejes desszertet. (Még ekkor is jutott a külföldi csokiból néha.)
Ma sem keresek sokat, de ha van kis többletpénzem, csokit akkor se jut eszembe venni. A férjem sem volt édesszájú, a fiam sem lett az. Egyikük sem ette soha a habos sütit. Nagy ritkán egy.egy kis csokiszeletkét vett, aki éppen bevásárolt, olyan Sport szelet kategóriában.
Mint már írtam is, nálunk nincs itthon lekvár, legfeljebb ami egy.egy sütés után még maradt. Az is bolti, és a kevésbé édes. Befőttet sosem eszünk, nem jutott soha eszembe még venni sem.
Amikor megvettem a sütőt, elsősorban egytálételek és rakott dolgok kedvéért vettem meg, csak később kezdtem el beleesni a sütizésbe, és nyilván hogy én ettem meg a nagyját, mert a fiúk megelégedtek egy-két darabbal.
Láthatok én bármilyen csokit, nem támad rá gusztusom. És már egyre ritkábban készül saját süti is, mert magamra azért tényleg ritkán sütök, akkor is igyekszem olyat kiválasztani, amiben legalább a zsiradék kevés.
Igaz, néha kakaóval-cukorral eszem a tejbezabot, akkor a kakaó úgy 5 gramm rajta.
A múltkor vettem egy kis táblácska (olyan 5x3 centis) szerencsi csokikát, mert rajta volt, hogy abszolút keserű, az is napokig volt a fiókban.