Válasz kanada20
#4885 számú posztjára
Persze a gyümölcs azért jobb választás mint a csoki!:) A csoki nekem is a gyengém, nagy ritkán megengedem magamnak de inkább csak alkalmanként mint rendszeresen.
Ha kevés a fehérjéd és szereted a csokit, jó altaernatíva lehet a csokis ízű tejsavó por, amennyiben megengedheted magadnak. Egyszere elég húzós de sokáig elég és ebben a formában olcsóbb a fehérje, mint hús formájában. Van gyors és lassú felszívódású. Intenzív sport esetén szokták a gyorsat.
De ha csak desszert helyet akarod úgyis jó. Szoktam én is néha. Zsírszegény túróval vagy natúr joghurttal keverve, esetleg egy kis édesítővel spékelve. Természetesen a kalória keretben bele kell számolni. Az édesítő alapból nem túl szerencsés mert az édesíz önmagában kiválltja az inzulin reakciót. Az inzulin pedig gátolja a zsír égetést, ráadásul éhes leszel mert leesik a vércukorszint. Az eritirol állitólag nem váltja ki, egyszer próbáltam.
Szóval ha nem is mindennap de kompromisszumokkal, néha lehet ilyen áthidaló megoldásokat találni. Nem egy csúcs cukrász dolog de ha kivan éhezve az ember az ilyesmire...:)
Durván két év alatt fogytam le. Csináltam minden amivel elvileg nem lehet/szabad fogyni. Mégis sikerült mert nagyon motívált voltam. Kb. 90 kiló környékén kezdtem sportolni. Az utolsó másfél évben van ez a 78 +-2kg. A múlt héten 77,2- őt mutatott a mérleg. Egy héten egyszer mérlegelek, valaki szerint ez is túl sok. Felesleges gyakrabban, elég sokminden bele tudjátszani, hogy mennyi az ember testtömege(vannak trükkös dolgok), miközben a testzsír nem tud olyan túl gyorsan változni. Szóval a lényeg, hogy az ember következetessen maradjon a helyes úton és ne kezdjen kopplalni, vagy ne szedje élő a jégkrémet, minden mindegy alapon.:)
Amióta az eszem tudom duci voltam, a családban a konszenzus a normál testsúlyról a +20kg. Gondolhatod a reakciókat!:D
Amikor 80 kiló alá értem már más célom volt, szerettem volna kockás hasat, ami sose volt nekem.
Közben egyre inkább ment a sport, egyre többet olvastam, mit hogyan. Rájöttem, ész nélküli "fogyókúrával" az nem lesz soha. Élő került a súlyzós szett, amit huszon évesen használtam. Tudom, akkor milyen erős voltam mert ugyanaz a súly. Szóval pár hónap, félév múlva voltam ugyan olyan erős és inkább erősebb mint fénykoromba, csak akkor 90-95 kilosan most meg 78. Az állóképességről nem is beszélve. Bármikor képes lennék lefutni 20 km-t különösebb rákészülés nélkül.
A következetességet, fegyelmezetséget, akaraterőt igenis lehet fejleszteni, ez kitud alakulni menetközben. Nekem ez a tapasztalatom. Sose voltam egy olyan ember, nem tudtam volna elképzelni magamról régen, hogy heteken hónapokon keresztül tartok egy étrendet, edzés tervet. Sosem gondoltam magamra úgy hogy képes lennék ilyesmire. Voltak botlásaim, visszaeséseim de egyre jobban ment, ez tanulható és meglehet csinálni. Persze akarni kell. Most minden gondnélkül eszem a zabpelyhet miközben tolják mellettem a sütiket.;)
A másik pszichés állomás az volt, hogy felfogjam és ne úgy tekintsek magamra mint egy kövér emberre. Ezt is tanulni kellett, hogy ne legyen bűntudatom ha vétkezem, hogy egy kicsit több belefér mostmar és igenis kell enni.
Röviden ennyi, sokkal többet tudnák mesélni!
Szóval mindent bele! :)
