Válasz kanada20
#4895 számú posztjára
Gratulálok az 5 km-hez és az életmódváltáshoz! :) Mert ez a helyes kifejezés a fogyókúra helyet! :)
A futást én is szeretem és sokkal jobban élvezem mint súlyokkal erőlködni négy fal között. A futáshoz nekem valahogy társul egy fajta szabadság érzés. Ilyen szép tavasszal, kint a természetbe! Tökéletes! :)
Hát igen, amikor az embert berakják egy skatulyába és mindenáron visszaakarják tuszkolni oda ha kitörne. Mindenki szembesül a környezete részéről presszióval, ha leakarja vetkőzni a régi rossz szokásokat, reflexeket. Családtagok, kollégák, rokonok, barátok. Amikor meg úgy fordulna a dolog, akkor meg a kövérség miatt szólnák meg. Ilyen dolog ez.
Tudni kell mit akarunk, szerintem kell egy konkrét cél és tudni kell hogy juthatunk oda. Akkor az ember könnyebben tudja tartani az elért eredményt. Abban a pillanatban, hogy hátradőlne és azt gondolná: "Meg csináltam!" Egyenes út lenne a visszahízáshoz. Ezért mondják, hogy nem fogyókúra, hanem életmódváltás. Sajnos a harmadik legkövérebb nemzet vagyunk és szerintem a társadalom részéről bizonyos mértékig elfogadott túlsúlyosnak lenni. Úgy értem, ha egy 170 magas férfi 90kg azt szinte normálisnak, átlagosnak tekintik.
Külön konyhán vagyok én is.:) Általában csirkemellből főzők egy nagy adag pörköltet és azt eszem 4-5napig. Rámerem a zabpehelyre, mikroba megmelegítem, eszek hozzá egy nagy adag savanyúkáposztát. Nem okoz gondot, hogy majdnem mindennap ugyanazt eszem, alkati kérdés is szerintem, meg azért szoktam enni mást is. Erős paprikával, mustárral szoktam a z élvezeti értéket növelni. :)