Válasz csikil4ny
#6834 számú posztjára
Nekem világéletemben rossz volt a tartásom. Írtad, hogy az MRI-leletben discopathia szerepelt.
Én is voltam MRI-n dagi koromban, és nálam emellett más is szerepelt. A képen viszont láttam a sok zsírt is! (Egy lemezt adtak ide, és sikerült a gépemen megnéznem.)
Akkor az MRI-ágyra úgy kellett felkecmeregnem, és a felálláshoz segítséget kértem. Ha itthon feküdtem a padlóra (nagy nehezen), akkor az állam felfelé nézett, és átláttam a másik szobába, mert a "púpom" amúgy púpban maradt.
Azt akarom kinyögni, hogy valóban visszafordítható a folyamat, mert most már szépen csak a plafont látom, ha "padlóra megyek" edzés közben, és elég könnyen is kelek fel.
Hogy miért tartom mégis púposan magam? Nyilván a hátizomzatom hiányos, igyekszem erősíteni.
Gyerekkoromban sokat voltam kórházban, játszótéren viszont keveset. Óvodában se sokat voltam.
Nyilván sok összefüggés van itt, családi és más okok, de tény, hogy anyámnak eszébe sem jutott, hogy mozgásra és barátkozásra is szükségem lenne. Apa meg nem volt, aki vitt volna ide-oda, Nagymama meg a háztartást vezette.
Ráadásul 4 évesen már olvastam, azaz amikor más gyereket igyekeznek lefárasztani, és mozgásra késztetik, engem órákra ott lehetett hagyni egy könyvvel. Pedig jó alkatú voltam, és az iskolai testnevelés-órákon jól éreztem magam. De sportolási lehetőséget egyik tanárom révén találtam nagyobb koromban, és az akkori "divat" révén, mert edzők jöttek az iskolákba és válogattak gyerekeket.
A sok játszótéri rohangálás és tornázás azért mégis erősített volna, de szerették, hogy "jó kislány" vagyok.
